HORTI GÁBOR BLOG - Amikor legutoljára megyei labdarúgó-mérkőzésen jártam, az pont egy csömöri bajnoki volt. Megye három, totálisan mennyei életérzés! Teljesen rendben volt a találkozó, a hangulat frenetikus volt!

 

Amikor legutoljára megyei labdarúgó-mérkőzésen jártam, az pont egy csömöri bajnoki volt. Megye három, totálisan mennyei életérzés! Teljesen rendben volt a találkozó, a hangulat frenetikus volt! A helyi vagányok olyan parádét varázsoltak a nézőtérre, egy-két menő első osztályú klub intézője fényesre nyalta volna az ajkát, ilyen izzó hangulat láttán. A fiatalok doboltak, kiabáltak, énekeltek, konfettiztek, ami belefért. Ejha, csettintett az akkor jelen lévő Dunai Antal magyar legendárium, micsoda kvalitás! Akinek ilyen szurkoló tábora van, rosszul nem játszhat.

 

Apró javítás: a csömöri vadak, kicsit túlkiabálták magukat, jól elhallatszott egészen az MLSZ-ig, pedig annak a bázisa Kamaraerdőben található! Emiatt a ketrecharcosok, büntiből kívülről zajolták tele a csendes csömöri határt!

 

Az utóbbi hetekben, munkámból kifolyólag magam is betértem egy pár megye egyes csörtére. A srácok ugyanolyanok, mint bárhol az országban. Keményen küzdenek, előbb a talajjal, aztán a labdával, majd sorban, az ellenféllel. Ugyanúgy futnak, rúgnak, fejelnek, izgulnak, bénáznak. Ők igazából a mi embereink. Nem az agyontetovált, zsíros fizetésük miatt csillogó manökeneket hajkurászó, cingárok. Hús-vér férfiak, a mi hétköznapjainkból.

 

 

A pusztavámi tűzoltó, aki meghallotta, hogy adja az internet a meccsüket, addig variált a szolgálattal, míg ott lehetett a pályán. Rossz nyelvek és a csapattársak szerint összegyűjtötte a környék minden gyufáját, hogy még véletlenül se legyen tűz.

 

Vagy Lajos bácsi, a gyöngyöstarjáni gyepmester. Aki nem a kutyák befogásával foglalkozik. A helyi focipálya mindenese, karbantartója. Tiszta szerencséje, ha kiáll kertje végébe, onnan pedánsan rálát a gyepre. Aztán ha valaki a meccsnap előtt, vagy egyáltalán a fűre lép, a magaslesből kiabálja le a renitenst a korláton túlra. Felesége, Marika néni, a jegyszedő - fontos, bizalmi állás -, egyik fia a rendező, a lánya meg segített neki bort fejteni, amit mi kaptunk ajándékba. Viszont Lajos bácsi szomorú. Elsőszülöttje a szőlőt nem úgy ültette, ahogyan azt évszázadok óta teszik a tarjányiak. Az utolsó tőke alá, eddig bort öntöttek, víz helyett. A gyerekei elfelejtették ezt, vízzel itatták az utolsó tőkét! Ki is pusztult minden! Lajos bácsi vigasza, hogy jó lett a gyümölcspálinka. Meg a fiának hamarosan gyereke születik. A nagyapaság legalább olyan fontos sarzsi, mint a gyep karbantartása Gyöngyöstarjánban.

 

Aztán ott a berkenyei csapat. 602 fős település, egy remek támogatóval, a faluból elszármazott Germán Józseffel. Aki egy menő autókereskedő, száz alkalmazottal. Minden meccsre eljön, ha törik, ha szakad. Biztatja a srácokat, támogatja őket, jó szóval, vacsorával, klassz kikapcsolódós programmal. De ami a legfontosabb: egy kis pénzzel.

 

Hát, ők a mi hőseink, a közülünk valók, a mi játékosaink, a mi, közös játékunk!

 

HORTI GÁBOR