HORTI GÁBOR BLOG - Az Eb utáni pillanatokban a többség arra gondolt, mekkora fain lesz majd a magyar bajnokságot telt házas meccsek előtt rendezni. Maradt a nyögés, a nézők lassú, de folyamatos távolmaradása, a csoda apadása.

 

Az lesz a legjobb, ha a magyar labdarúgás 2016-os fonalának felgombolyítását elkezdjük a végéről. Erről a végéről. Ami nem olyan régen, pontosan az év utolsó mérkőzésén esett meg. Szóval a fekete leves, amit a svédek főztek a válogatottnak, meg persze a nézőknek. Búcsúmeccs fátylába csomagolt rogyasztás volt a novemberi méta az északiakkal. Azt tudott volt, hogy ellenük aránylag kevés alkalommal járt jól a nemzeti csapat, de ilyen egyszerűen még nem nyertek a vendégek. Azért is fájó a gyufázás, mert a jövőbe vetett hittel vette meg a jegyet jó pár néző. A feszült arcú német, de magyar szövetségi kapitány azt ígérte, hogy lehetőséget majd azoknak ad, akik a következő években válogatott mezt húzhatnak. A svédek ellen viszont kevés dolog működött, – és most nem is az eredmény a fontos – valami kellemetlenül hiányzott. A svájciak elleni zakóból is jól jött ki a nemzeti, hiszen mindenki dicsérte a legényeket a nulla pont ellenére. Most még ebbe sem lehetett kapaszkodni. A jövő embereibe meg még kevésbé!

 

Pedig ez az év, ha nagyon nagy távcsővel messziről nézzük, inkább a dicsőségé volt. Sovány, szürke évtizedek után sikerült kijutnia a válogatottnak a nemzetközileg is elismert porondra. Sőt, meghökkentő eredményekkel a teljes hazai lakosság az Eb lázában forgolódott egy hónapon keresztül. Arra, hogy ennyire kitört a magyar fociláz, nem volt példa, talán 1954-óta, de akkor meg a sztori vége csak a csendes hazajövetel volt. Amúgy már a 2016-os torna előjátéka is parádés volt. A magyarokat finoman lenéző, Eb-pótselejtezőre érkező norvégok az oda-vissza vereséggel belökődtek a nevetség zárt osztályába. Ettől kezdve emelkedett a hazai testhőmérséklet, az egész ország őszintén várta a tornát! A kijutással már az önbizalom is feljebb ment. Aztán az osztrákok határozott, jól látható kalapálása, az izlandiak elleni harcias mutatvány, és a portugálokkal vívott látványos, drámai 90 perc után mindenki a magyarok bejövetelétől volt hangos.

 

Az Eb utáni pillanatokban a többség arra gondolt, mekkora fain lesz majd a magyar bajnokságot telt házas meccsek előtt rendezni. Maradt a nyögés, a nézők lassú, de folyamatos távolmaradása, a csoda apadása. Ami csak olykor akadt meg, ha ingyen vagy szerény pénzért lehetett magyar bajnokit nézni.

 

Ettől lett ez a 2016-os év afféle hiányérzetes. Nagy ünneplés, még nagyobb arcra esés.

 

HORTI GÁBOR