HORTI GÁBOR BLOG - Élnek a saját, pénzzel jól kitapétázott világukban. Nyugodtak, hiszen a sportolók hatalmához nem fér kétség. Ha valaki mégis felelősségre vonná őket, marad az egyszerű edzőcsere.

 

Messziről nézve úgy fest, minden a legnagyobb oké magyar sporttal. Nyolc aranyérem, egy pár ezüst, a harmadik, negyedik, ötödik helyek pedig azt rajzolják a magyar sport történelem könyvébe, hogy jó az út, amin az élsportolók lépdelnek! Ha viszont közelebb lépünk, különös terítésben láthatjuk a diadalt. Mindenki tudja, hogyan alakult az ivararány a dobogón és mellette. Furcsa, és egy megbeszélést igényelne, mi történt a fiúkkal, miért omlottak össze kulcspillanatokban?

 

Aztán főként olyan sportolók kerültek a rivaldafénybe, akik szakítottak a hagyományos edzésmódszerekkel, elváltak korábbi trénerüktől. Konok, magányos úton, sok kritikával megdobálva haladtak előre. Az ő ellensúlyukat alkotta azoknak a közössége, amelynek a tagjai simán megkapták már a repülőgépen a megfelelő medáliát. A végére meg maradt a főhősök arcra esése, edzőik egymásra mutogatása, feszkó, viszály, elméletek gyártása.

 

Mindenki azon feszeng, mi zajlott a magyar olimpiai csapatban? A sportolók arról panaszkodtak, hogy nem képesek elviselni a játékok terhét. Feldolgozhatatlan feladat számukra a közvélemény elvárása. Ez olyan furcsa. Vagy a sportolókat kellene felkészíteni a felelősségre, vagy az edzőknek kellene jobban kidomborítani a lelki felkészítést. Vagy elég lenne korlátozni, hovatovább letiltani a sportoló népeket a facebookról, a snapchatről meg minden olyan világhálós cuccról, ami eltereli a gondolatukat rossz irányba. De hát ezt meg képtelenség véghez vinni!

 

Különös volt megfigyelni, hogy néhány sportoló teljesen megfeledkezett magáról, az olimpiai esküről, küldetéséről. Most nem az aranygörcsről beszélek. Hanem arról, hogy ők nem „csak” a játékok résztvevői, hanem az otthon maradottak példaképei. Valakinek nem sikerült ezt teljesíteni. Ezt sem! Élnek a saját, pénzzel jól kitapétázott világukban. Nyugodtak, hiszen a sportolók hatalmához nem fér kétség. Ha valaki mégis felelősségre vonná őket, marad az egyszerű edzőcsere. Még azzal a kockázattal is, hogy nem lesz olyan sikeres a folytatás. Élnek a jó fizetéssel, amit persze senki sem sajnál tőlük, hiszen keményen melóznak, de az önnön felelősségükről sem lenne szabad megfeledkezniük.

 

Meghökkentő volt azt is látni, hogy bizonyos sportvezető nagyon visszafogottan vette tudomásul egy aranyesélyes versenyző diadalát.

 

Szóval különös volt ez a riói olimpia Magyarországról nézve.

 

HORTI GÁBOR