HCA: mi is ez? Étvágycsökkentő? Fogyasztó hatású?
Vajon tényleg így van? Ahhoz, hogy a kérdést megvizsgálhassuk, kicsit bele kell nézni a biokémia bugyraiba…
Ha lenézünk a derekunkra, magunk is láthatjuk többségében, hogy szervezetünk a felesleges energiát zsírként raktározza el, melynek első lépcsőfoka az, hogy zsírsavakat szintetizál (állít elő). Az élelmiszereinkkel bevitt szénhidrát egy része elraktározódik a májban és az izmokban, glikogén formájában, míg másik része bekapcsolódik a zsírszintézisbe: piruvát köztiterméken keresztül; oxálacetát és acetil-koenzimA összekapcsolódásával citráttá alakul energiaraktározó és energiaelőállító sejtszervecskénkben, a mitokondriumban.
Magából az acetil-koenzimA-ból fog majd több lépésben zsírsav keletkezni a sejtplazmában, de előbb ki kell jutnia a „szabad levegőre”, így érdekkapcsolatot létesít az oxálacetáttal, majd mikor kiért a sejtplazmába, alig várja, hogy egy enzim, az ATP-citrát-liáz végre levakarja róla az oxálacetátot, és szabadon elindulhasson a zsírsavvá válás útján. A törtető citrátot a HCA úgy szeretné megállítani, hogy legátolja az ATP-citrát-liáz enzimet. A gátlás eredményeképp kevesebb acetil-koenzimA keletkezik, a citrát mennyisége meg megemelkedik: gátlódik a zsírsavak szintézise, és a glikogénraktárak növelése helyeződik előtérbe.
Össze is csaphatnánk Heuréka!-t kiáltva a tenyerünk, de szervezetünk szabályozási rendszere ennél élesebb kés a fiókban.
A HCA hatásossága jelentősen függ attól, mennyi és milyen minőségű élelmiszert juttatunk a szervezetünkbe.
Például, ha következetlen módon „éhezünk”, ami sajnos valószínűsíthetően magasabb arányú lehet azon vevők körében, akik testsúlyfeleslegüktől szeretnének sürgetve megszabadulni, a HCA nem nagyon tud labdába rúgni. Ezen esetben az acetil-koenzimA-t egy másik forrásból, az éhezéses periódusokkor keletkező ketontestekből származtatja a szervezet, így a zsírsavszintézis nem esik gátlás alá. Összefoglalva: a „néha eszünk-néha megvonjuk magunktól az ételt” gyakorlatot nem támogatja a HCA, így vélhetően az időszakos böjtöt (intermittent fasting), mint terjedő diétás módszert sem egészítené ki.
Nem egészíti ki a magas zsírtartalmú diétákat sem, így a ketogén, és arra hasonlítani próbáló magas zsírtartalmú, alacsony szénhidráttartalmú fogyókúrák esetén is hatástalan. Ennek rém egyszerű oka van. Ha sok zsírt viszünk be és kevés szénhidrátot, az ATP-citrát-liáz aktivitása csökken, melyre vegyületünk hatna. Ebben az esetben elmondhatnánk, hogy „mindenkinek van munkája”, de nem biztos, hogy mindenki a gyakorlatban is dolgozna.
Ahol az ATP-citrát-liáz enzim aktivitása megnő, az az alacsony zsírtartalmú, arányaiban magasabb szénhidráttartalmú étrend. E mellett tud(na) a HCA hatni. Erre utaló instrukciókat, fogyasztási javaslatokat semelyik magyarországi forgalmazó címkéjén nem találtam. Mondjuk valahol vicces lenne pl.: abban az esetben, ha azok a gyártók írnák rá a címkére, akik étkezéshelyettesítő protein shake-eket forgalmaznak.
Másik kérdés, mely felvetődhet bennünk, hogy nem-e tud egy krónikus bevitel mellett a szervezet kompenzálni-alkalmazkodni? Csirkék krónikus HCA-szupplementációjánál azt találták, hogy az ATP-citrát-liáz enzim aktivitása egyenesen növekedett. Vajon ez embereknél is reprodukálható lenne?
Csökkenteni tudja az étvágyat?
Étvágycsökkentőnek vélt hatásmechanizmusát nem ismerjük, különböző hipotézisek láttak napvilágot, mi is állhat a háttérben. Jelenleg nincs tudományos konszenzus e tekintetben (sem).
Az a baj a HCA-val kapcsolatos kutatásokkal, hogy általában kis esetszámmal, változó módszerrel, különböző dózisokban, változatos forrásból próbálták szupplementálni a vizsgálati alanyokat, így nem lehet érdemben összevetni az eredményeket, melyek közül jócskán találunk hatástalant és hatásost is.
Nem segítenek információval az étrendkiegészítő gyártói sem: a HCA legjobb forrása a (-)-HCA-izomert tartalmazó, Garcinia cambogia növény, s ez általánosságban még feltüntetésre kerül a címkén, de azt nem osztják meg velünk, hogy milyen módszerrel készítették a kivonatot, illetve, ha meg akarják oldani stabilitását, milyen sóval (Na, Ca, K) párosították, mely jelentősen befolyásolja biológiai hasznosulását szervezetünkben. Egy címkén se találtam erre vonatkozó információt.
Javasolt dózisa nem ismert, étkezés előtt fél-egy órával érdemes elfogyasztani (aki ragaszkodik szedéséhez). Maga a vegyület biztonságos, nem toxikus szervezetünk számára. Túladagolásakor enyhe gyomor-bélrendszeri panaszokat, fejfájást regisztráltak.
Nem javasolt fogyasztása inzulinrezisztenseknek, cukorbetegeknek, mivel a vegyület ronthatja az inzulinérzékenységet.
Ugyancsak nem javasolt fogyasztása gyermekeknek, várandósoknak, szoptató nőknek, mivel befolyásolhatja szedése a koleszterinszintézist, így akadályozhatja szervezetünk belső szteroid hormon termelését ezen érzékeny periódusokban.
Összefoglalva a hallottakat, a HCA, ha biztonságos forrásból származik, nem veszélyes, viszont nem biztos, hogy hatásos. Ha ezt a terméket egy HCA-hatásosságában bízó, morális kérdések előtt fejet hajtó kutatócsoport hozná forgalomba, akkor potenciális célcsoportjukat testsúlyfelesleggel rendelkező, nem állapotos, nem szoptató, nem inzulinrezistens felnőtt emberek alkotnák, akik azután is elfogadnák szakmai hitelességüket, mikor azt mondják, a szénhidrátot nem kell megszorítani teljesen a diétában. De addig is, a havi 60-90 extra kapszula és pénzköltés helyett nem is olyan rossz dolog, ha mindennap sétálunk egy nagyot, és a villánkra valami zöldet is szúrunk.
Sziráki Zsófi, dietetikus MSc
Felhasznált irodalom
1. Roza, O., Rédei, D., Szendrei, K. (2012): Lehet, hogy valóban fogyaszt? A Garcinia cambogia és a hidroxi-citromsav. In: Gyógyszerészet 56. 34-41.o.
2. https://www.webmd.com/vitamins/ai/ingredientmono-1461/hydroxycitric-acid (2019.06.16.)
A szerző bemutatkozója itt érhető el:
www.csomorsport.hu/altalanos/2019-apr-03-1807/megeri-tudatosan-taplalkozni