Fotó: a kép bal oldalán a csömöri stábtag ünnepli az Európa-bajnokságra való kijutást!

Közel másfél évtizede, egészen pontosan tizenkét éve él Csömörön a feleségével Hegyesi László. A lelkes sportbarátok számára, akik rajta tartják ujjukat a foci vérkeringésének ütőerén, ismerős lehet az arca, a nagypályás nemzeti csapat mellett a futsalosok szereléseiért is ő felel már az utóbbi években, rendszeresen feltűnik a televízió képernyőjén. Igazi sportolócsalád az övé, hosszú labdarúgó-pályafutás áll mögötte, felesége az MTK-nál dolgozik, nevelt fia, Smeló Dávid évekig futsalozott az első osztályban, sőt csapatkapitánya volt az RFC Csömörnek. Röviden: mindene a foci! Találkozásunkkor is hamar közös nevezőre jutottunk, csillogó szemmel mesélte a történeteit az öltözőből, - mint kiderült - rengeteg közös ismerős és közös élmény köt össze bennünket.

- Közel másfél évtized alatt igazán belophatta magát a szívetekbe Csömör. Jól érzem?
- Teljes mértékben. Annyira megszerettük a települést, hogy már semmi pénzért nem hagynánk itt. Korábban szó volt róla, hogy eladjuk a házunkat és veszünk egy kisebbet, de azt is szintén Csömörön. Mivel a gyerekek kirepültek, nagy már nekünk ez a ház, végül azonban elvetettük az ötletet és maradunk!

- Óriási kutyák, hatalmas kert, tekintélyt parancsoló porta - ez a fantasztikus látvány fogadja a látogatót. Még jó, hogy végül úgy döntöttetek, hogy maradtok!
- Nehéz lett volna elengedni mindent, így tulajdonképpen nem is vacilláltunk sokáig. Csömörhöz eleve ragaszkodtunk, de úgy voltunk vele, hogy rengeteget dolgoztunk már ezért a házért és ezen a házon, a kerten, úgyhogy mindenképpen itt tervezünk. Tele vagyunk ereklyékkel, nemcsak benn, de az udvaron és a kertben is. Csodálatos emlékek kötnek minket ide, boldogok vagyunk itt!

- Közeledik a Sportbál, mennyire veszitek ki a részeteket az aktív közösségi életből Csömörön?
- Teljes mértékben. A Sportbálra általában szoktunk menni, és a falu egyéb rendezvényein is megfordulunk. Mivel a templom mellett lakunk, az úrnapi körmenetet sem rendezik meg nélkülünk. Az eseményt megelőző napokban már együtt gyűjtjük a virágokat a szomszédokkal, együtt fonjuk a koszorúkat, együtt tervezzük meg a virágszőnyeget. Annyira megszerettük ezt a hagyományt, hogy már semmi pénzért nem hagynánk ki. Ha időnk engedi, akkor a futsal és a nagypályás focimeccsekre is ki szoktunk sétálni. Azt is nagyon szeretjük a faluban, hogy minden közel van: a bolt, a posta, az étterem, a sportcsarnok. Ha valamit el szeretnénk intézni, még autó sem szükséges hozzá.

- Evezzünk egy kicsit odébb! Ezzel illett volna kezdenem a beszélgetést: gratulálok a válogatott Eb-kvalifikációjához!
- Köszönjük a csapat nevében, sokat dolgoztak érte a fiúk. Hatalmas eredmény, megmutattuk, hogy nem kell leírni az együttest, igenis benne van a lehetőség! Amikor Dárdai Pál helyett Bernd Storckot nevezték ki szövetségi kapitánynak a közvélemény teljesen megosztottá vált, de nem volt más lehetőség, dolgozni kellett tovább. Az élet bebizonyította, hogy aprólékos munkával el lehet érni a hőn áhított célt. Ha utólag visszanézzük, a kapitány minden húzása bejött, az élet őt igazolta. Az utánpótlásból számára ismerős Kleinheisler László nyerőemberré vált Oslóban a norvégok elleni győztes góljával, a visszavágón pedig az általában cserepadra jelölt Priskin Tamás kezdetése volt a kulcsmomentum.

- Apropó, Priskin Tamás. A csodagólt szerző csatár több nyilatkozatában név szerint is kiemelt téged, és azt, milyen biztatást kapott tőled a meccs előtt!
- Általában mindig azért szerettek a pályák környékén, mert emberileg próbáltam segíteni a játékosoknak, akik aztán ebből építkezni tudtak a pályán. Tamásnak azt mondtam a meccs előtt: érzem, hogy betalál a norvég kapuba! A továbbjutásban nagyon bíztam, de abban még biztosabb voltam, szinte 100%-osan biztos, hogy Priskin lő egy gólt. Utólag elmondható, hogy szerencsére igazam lett.

- Nem is akármilyen gólt lőtt. Ezt választották 2015-ben az év góljának!
- Nagyon szép találat volt, és még annál is fontosabb! Tamás azt mondta válaszképp, az Isten adja, hogy igazam legyen. Sőt, a szünetben jött oda hozzám és elnézést kért, amiért nem hozzám szaladt a gól után, holott előtte ezt ígérte. Teljesen kiment a fejéből, olyan extázisban volt, meg nagyon messze is voltam a kispadnál, de hát mit mondhattam volna! Természetesen nem haragudtam rá. Jóban vagyunk, pont néhány perce beszéltünk telefonon.

- Nagy buli volt a "norvégverést" követően?
- Amikor már 3-0-ra vezettünk összesítésben, elkezdtük előkészíteni a rögtönzött ünnepséget. Volt egy kis zene, éneklés az öltözőben. Néhányan még továbbmentek, de volt, aki elindult haza a családjához. Annyi minden tennivalóm volt még a lefújást követően a kollégáimmal, hogy mire mindennel végeztem már teljesen kiürült a stadion. A feleségem fél kettőig várt rám az öltöző előtt. Mire mindent összeszedtem, annyira fáradt voltam, hogy semmi erőm nem maradt a srácokkal tartani.

- Érezhető már az izgatottság az Európa-bajnokság miatt?
- Egyelőre még nem érünk rá ezzel foglalkozni. A futsalosokkal is dolgozom, ráadásul ők is kijutottak az Eb-re, februárban tehát irány Szerbia, és csak utána kezdődik a felkészülés a franciaországi tornára. Ahogy telnek a napok, természetesen egyre többször előkerül a téma, de annyi még addig a teendőnk, hogy azok lebegnek a szemem előtt.

- Van konkrét elvárás a nyári szereplést illetően?
- Szerencsére egyre több válogatott játékos talál magának olyan csapatot, ahol remélhetőleg bizonyítani is tud majd tavasszal. Gondolok itt Kleinheisler Lacira, Stieber Zolira vagy Szalai Ádámra, akik Németországban a kapitány szeme előtt vannak és helyet követelhetnek maguknak a keretben. Elvárásom annyi van mindössze, hogy mindenki ott lehessen, aki megérdemli és mutassuk meg mindenkinek, hogy mi van ebben a csapatban!

Szabó Péter Ádám