A két csömöri, Dina Márton és Valter Attila nagyszerű eredményt értek el az országúti kerékpáros Európa-bajnokságon: Dina 8., Valter 9. lett az U23-asok között a 140 kilométeres mezőnyversenyen. A remek Eb után érthetően feldobódottan értékeltek.

 

A csehországi Európa-bajnokságon kijelölt pálya különösen kemény volt, ezért a Pannon Cycling Team és a Cube-Csömör versenyzőinek, Dina Mártonnak és Valter Attilának kimondottan jól jött a mountain bike-os képzettség is. Hazaérkezésüket követően az Eb-n történtek mellett az országúti és a mountain bike szakágban nyújtott párhuzamos jó teljesítmény is szóba került a szövetség honlapján megjelent interjúban.

 

- Kezdjük a versennyel, hogy képzeljünk ma el egy országúti Eb-t, milyen mezőnyben kell versenyezni?
Dina Márton (fehér sisakban): A dánokon és briteken kívül mindenki ott volt a rajtnál, 47 országból, aki csak számít Európából, olyanok, akik már WorldTour-ban vagy Pro Continental szinten versenyeznek, a Cofidisből, Burgos BH-ból, vagy éppen az Ag2R-ből. A svájci srác, aki nyerte, a Sunweb fiókcsapatában teker, jövőre már a WorldTour csapatban folytatja. A 10 és fél kilométeres kör is elég nehéz volt, de ez nekünk feküdt is. Rögtön egy 6-700 méteres macskaköves emelkedővel kezdődött, majd minimális lejtő rossz minőségű úton. Ezután egyből kezdődött egy 8 perces mászás, az eleje lankásabb, a közepén volt 10%-os rész, a vége minimálisan ismét kilankult. Utána elég hosszú lejtő hasonlóan rossz minőségű úton, majd 3 kilométer sík a célig.

 

- Mi történt a futamon?
Dina Márton: A verseny elején voltak próbálkozások, voltak is szökések, aztán körülbelül a 3. körtől a szlovén válogatott átvette az irányítást. amikor ők elfogytak, kezdődött a lószparádé. Volt egy minimális megtorpanás amikor elment egy francia és egy olasz versenyző, akkor ugrottam fel rájuk én is, ezután megtorpant teljesen a mezőny, úgyhogy el is engedtek minket közel egy percre. Utána jöttek fel ránk páran hátulról, körülöttem úgymond cserélődtek a versenyzők, én elöl tudtam maradni. A cél előtt egy kilométerrel értek utol hárman és a sprinten utolsóként jöttem be, a 8. helyen.

 

- Mik az elvárásaitok egy ilyen komoly nemzetközi verseny előtt?
Valter Attila (sötét sisakban): Velem egy nagyon érdekes dolog történt, Fetter Erik reggel fél hétkor a verseny reggelén azt írta, hogy megálmodta: kilencedik leszek. Ezen egy nagyon jót nevettünk, ezek alapján bíztam a top10-ben, de írtam azt is, hogy ilyen csúnyákat ne álmodjon, ennyire lenéz engem… Nyilván amikor reggel az ember odaáll a rajtba 160-170 hasonlóan erős ember közé, először inkább bizakodunk, hogy már az se rossz, ha befejezzük értékelhetően a versenyt… Láttuk, hogy a többi válogatott társunknak, junioroknak vagy lányoknak a befejezéssel is voltak gondok. Brutálisan nehéz volt a pálya, és ahogy körről körre fogytak el az emberek, úgy nőtt a motiváció is. Amikor Marci elment, már csak egy kisebb mezőnyben tettem a kereket és innen is minden körben 5-en leszakadtak, a végére már csak 10-en maradtunk nagyjából. És innen tudtam még kicsit újítani a meredeken az utolsó körben. Egy hosszabb meredek részen még láttam is Marcit – azt a a bolyt, amivel ő ment – és az előtte lévő sort is a távolban. A végén mindösszesen 14 másodpercet kaptam, úgyhogy ez nagyon motivált, hogy ilyen közel lehetek a trikóhoz. Megtettem mindent.

 

- Egymást is képesek vagytok motiválni a csapatban? Kívülről megnyerő a csapatotok szellemisége, látszik az összetartás, ráadásul bárhol indultok (akár Eb-n, vb-n), nem a „futottak még helyezések” megszerzése a cél, hanem komoly célokat tűztök ki…
Valter Attila: Abszolút motiváljuk egymást, hiszen ha én megyek elöl, Marci is nyomja, mert tudja, hogy van olyan erős, mint én. Ha Marci megy elöl, akkor én is elhiszem, hogy kibírom, ha ő van szökésben, akkor tudom, hogy a mezőnyben ki kell bírnom… Lehet, hogy ha most ő nincs az élbolyban, akkor azt hittem volna, hogy ez nagyon nehéz most itt a 9-10. hely környékén, és akkor megelégszem a 15. hellyel is… Úgyhogy motiváljuk egymást és még fogjuk is!

 

- Az MTB XCO szakágban is fej fej mellett versenyeztek és ebben is sikeresek vagytok, de sokan furcsállják, hogyan lehet mindkét szakágat egyszerre magas szinten művelni. Most az eredmény titeket igazol, meséljetek erről kicsit a felkészüléstől kezdve!
Dina Márton: A szezon elejét egy elég hosszú országúti blokkal nyitottuk, hétről hétre országúton versenyeztünk és a magyar V4-gyel zárult le ez az időszak. Utána jött egy hosszabb mountain bike-os blokk és most az ob-val egy teljesen vegyes időszak közepén vagyunk: egy hegyibringa, egy országút, egy hegyibringa, egy országút… Elkezdődött májustól az olimpiai kvótafutás, mountain bike-ban is bizonyítani kell, szerezni kell a pontokat, ami sikerült is, még vezettük is egy hónapig a nemzetek rangsorát. Sokan mondják, hogy ezt így nem lehet, meg úgy nem lehet… Tény, hogy nem egyszerű összefésülni a versenynaptárat, ez a legnehezebb, kicsit más a versenyzés, de mindkettőhöz hozzászoktunk és az eredmény is minket igazol. Mi elhisszük, hogy lehet, és úgy látszik, hogy tényleg lehet!

 

- Mountain bike versenyhetek közben normál esetben kevés a kilométer, hogyan tudjátok eközben mégis fenntartani a nagyobb volument is?
Dina Márton: Nyilván mivel nem versenyzünk országúton olyan sokat, nincs 5-6 körversenyünk, mountain bike-ban pedig csak egy verseny van egy hétvégén, maximum kettő, ezért hét közben mi rendesen edzünk. Kedd-szerda-csütörtök edzés, van egy pihenő, pályajárás és verseny. Országúton inkább 3-4 napon keresztül ül a mezőnyben az ember és gyűjti a kilométereket, ezzel minden nap edz és formát épít. Mi kénytelenek vagyunk a hét közben is komolyabb edzéseket végezni. Két-három ténylegesen nagyon fontos MTB-verseny van, amire próbáljuk kiélezni magunkat: Eb, vb és pár Világkupa. Nyilván kiemelt egy ob is, vagy egy másik Világkupa, de nem biztos, hogy azokra olyan szinten rápihenünk. És az nem is biztos, hogy az a jó, van úgy, hogy edzésből megyünk és úgy is kiadja!

 

Gratulálunk a fantasztikus eredményekhez!