Kerékpárra született

Folytatjuk hagyományteremtő rovatunkat: csömöri edzőinket portrésorozat keretében mutatjuk be, minden hónapban más és más kerül rivaldafénybe. Szeptemberben bringásaink edzőjét, a szövetségi kapitányként is bizonyító Juhász Zsoltot ismerhetjük meg jobban.

 

"Gyerekkoromban alig lehetett leszedni a bringámról, reggeltől estig strapáltam a BMX-emet az utcánkban - kezdi a múltidézést a csömöri Juhász Zsolt. - Csömöriként természetesen kipróbáltam a kézilabdát Simó Laci bácsi edzésein, körülbelül másfél évig játszottam is, de az egyik osztálytársam ötlete alapján elkezdtem a versenyszerű bringázást és rögtön egymásra is találtunk a régi szerelemmel. Remek volt a hangulat, a társaság és mivel már korábban is elkötelezett voltam a kerékpár iránt, Valter Tibor akkor formálódó csömöri csapata hamar magával ragadott. Kisgyerekként is csodáltam az akkori nagyok menő bringáit, ekkorra, 12 éves koromra pedig én is ilyennel hajthattam. Fülig ért a szám! Az idei maratoni országos bajnokkal, Szatmáry Andrással például együtt kezdtük, később pedig a nővérem is felfedezte, hogy milyen szuper ez a sportág. Sokat utazunk, sokat versenyzünk, megtetszett neki is, így ő csatlakozott a csapathoz."

 

Zsolt elhivatottságára nem lehetett panasz, mindig jobb és jobb akart lenni, edzésről edzésre építette fel magát, ennek pedig meg is lett az eredménye, 2004 és 2016 között megszakítás nélkül számított rá a magyar válogatott különböző korosztályaiban az aktuális szövetségi kapitány. Sorban jöttek a szebbnél szebb sikerek a nyeregben, 17 évesen 8. helyen végzett Németországban az offenburgi Világkupán az U19-esek között, ami mérföldkő volt nemcsak az ő pályafutásában, de a magyar kerékpársport történetében is. Az idősebbek között is rendre megállta a helyét, le akarta győzni őket, amellyel magasra tette a lécet maga előtt, de a fejlődésnek ez lehetett az egyik kulcsa. A csodálatosan sikerült 2007-es évet megkoronázta egy ragyogó emlék: nővérével, Krisztinával egyszerre nyerték meg a magyar XCO-bajnokságot, Zsolt az U19-esek között, míg testvére az U23-asoknál állhatott a dobogó legfelső fokára (a középső képen balról jobbra: Juhász Zsolt, Juhász Krisztina és Lukács Bálint). Krisztina azóta már Németországban él, de a sportos életmód és a kerékpározás szeretete azóta is ott van a mindennapjaiban, a láblógatós nyaralások helyett általában a svájci hegyekben való tekerést részesíti előnyben és mosolyogva gondol vissza a közösen átélt csömöri sikerekre.

 

Csillagszemű Juhász
Az egyik legszebb eredményét az egyik legszebb fekvésű pályán, a dél-afrikai Pietermaritzburgban érte el a tehetséges kerekes, a Világkupán 10. helyen zárt az U23-asoknál, ami kellő lökést adott a folytatásra, az újabb olimpiai ciklusra. Hősünk ugyanis a londoni olimpia kvótafutó sorozatában már tevékeny részt vállalt abban, hogy Parti András ott lehessen az ötkarikás játékokon, sőt, a riói részvételéhez is jelentősen hozzájárult, de a makacs sérülése megakadályozta abban, hogy a végsőkig harcoljon az utazó helyért - erre később még visszatérünk. A 2015-ös bakui I. Európa Játékokra egy héttel egy súlyos csontvelőgyulladást és minimális pályabejárást követően került sor, azonban minden jó, ha jó a vége, kiválóan sikerült a verseny, így Zsolt elégedetten, csillogó szemekkel utazhatott haza. A pokoli hőségben a felnőttek között elért 17. pozíciója sokáig emlékezetes maradt.

 

 

Hiába a tehetség, a kitartás és a szorgalom, a korábban már említett sérülés sajnos közbeszólt a folytatást illetően. A csömöri versenyző lábában fokozódó zsibbadás, majd egyre erősebb fájdalom lassan teljesen megkeserítette az edzéseket, a versenyeket, illetve már a hétköznapokat is. A saját céljait, elvárásait nem tudta elérni a nyeregben a probléma hatására, pedig mindent megpróbált. Számos szakorvos számtalan terápiáját végigcsinálta, de a mai napig senki sem tudott rájönni a fájdalom okára. A riói olimpia előtti albstadti Világkupán Zsolt még rajthoz állt, a családja is a helyszínen szurkolt a sikeréért, a kínzó gyötrelem hatására azonban kénytelen volt belátni a viadal utáni éjszaka, hogy nincs tovább. Nem folytatta a túrát a többiekkel a franciaországi versenyhelyszínre. Egy kalandos autóstoppolás végén a csepergő esőben Stuttgartból eljutott Münchenbe, csatlakozott a szeretteihez és velük tért haza. A sportolói pályafutása akkor lezárult, egy új fejezet azonban elkezdődött, a folytatásban edzőként számítottak Csömörön az évek alatt felhalmozott szaktudására.

 

A büszke szövetségi kapitány
"Nem volt egyszerű megbarátkozni a gondolattal, nagy törés volt bennem, hogy nincs tovább, de a lábamban érzett fájdalom miatt képtelenség volt másképpen dönteni - mesélte edzőnk. - Fokozatosan jutottam el a döntésig, hosszú út vezetett idáig, de mivel az orvosok értetlenül álltak a problémám előtt, megoldással még senki sem tudott előállni, így nem volt más választásom. Sose terveztem, hogy edző leszek, korábban azért szereztem meg a szakedzői képesítést, mert érdekelt a sportág tudományos háttere. Szerettem volna fejleszteni magamat, megérteni, hogy milyen módon érhető el a csúcsteljesítmény. Később menedzsmentet is tanultam, ennek pedig szintén hasznát vettem a közelmúltban. Az érettségit követően beiratkoztam a Testnevelési Egyetemre, az edzőtáborok és a versenyek azonban nem tették lehetővé, hogy az első befejezett évemet folytassam, most azonban szerencsére erre is sor került. Fejlesztem magam, mert komoly terveink vannak Csömörön, illetve szövetségi kapitányként is csak az előnyeit láttam a megszerzett ismereteknek."

 

Rendkívül fiatalon, 28 éves korában nevezték ki szövetségi kapitánynak a hegyibringás válogatott élére, de korát meghazudtoló érettséggel látott munkához, profi szemléletet hozott és rövid idő alatt megreformálta az elavultan működő rendszert. Új válogatási elvet dolgozott ki, amely a versenyzők tetszését is elnyerte. A saját tapasztalatai is segítették a szisztéma kialakítását, amely által igazságosabb rendszer dönthet az olimpiai induló kiválasztásáról. Versenyzői szemmel oldotta meg a kérdést, de ez csak egy feladat volt a sok közül, a magyar szövetségben összetett munkakört jelent a kapitányi poszt... Szép időszak volt az életében, de véget ért. És hogy mit tartogathat a közeljövő? Tervekből bőven akad. A Cube-Csömör, mint klub és a Csömöri Bringafesztivál is töretlenül fejlődik, előbbi az egyik legsikeresebb utánpótlás-nevelő gárdává fejlődött hazánkban, utóbbi pedig nemzetközileg is elismert versennyé nőtte ki magát. "A saját rendezésű versenyünkben is van további fejlődési lehetőség, illetve ezen kívül is vannak terveink, itt szeretnénk kialakítani a régió bringaközpontját - tekintett előre a Cube-Csömör edzője. - Ez természetesen nemcsak a helyi fiataloknak, de szélesebb körben is esélyt kínálhat a sportolóknak, és nem utolsósorban remekül szolgálja majd a magyar kerékpársportot!" Kihívásban, lehetőségben és motivációban tehát nincs hiány, egészséget, kitartást és erőt kívánunk a megvalósításhoz!

 

Névjegy
Név: Juhász Zsolt
Született: 1990.07.24., Kerepestarcsa
Sportág: kerékpár
Magasság/súly: 180 cm/72 kg
Klubjai sportolóként: Csömör KSK (2002-2008), EuroOne-Cube Pro MTB Team (2008-2012), Waberer's EvoPro MTB Team (2012-2016)
Klubjai edzőként: Cube-Csömör (2016- )