Következzen Fera-Both Csilla hangulatos beszámolója az embert próbáló Ironman-versenyről:
- A verseny reggelén négy órakor csörgött az óra, pakolászás, egy kis reggeli és indulhattunk is - kezdte sorolni élményeit a versenyző, feleség és kétgyermekes édesanya a közösségi oldalán. - Először a csapat pavilonjához mentünk, bepakoltuk a kis sátrunkba a hűtőtáskákat, jeget, kempingszékeket, frissítőket délutánra és irány a gyékényesi tó, a rajt helyszíne, ami Nagyatádtól nagyjából 35 kilométerre van. Ennek az útnak is megvan a maga hangulata, ugyanis konvojszerű sor alakul ki a versenyre igyekvőkből, mindenki autóján vagy autójában a bicikli/biciklik, majd a helyszínen hatalmas parkolóterület vár minket, mindenki leparkol és jöhet a gyors bicikli gumiellenőrzés, kulacs felpakolás, valamint az ennivalónk ellenőrzése, hogy minden fent legyen a vázon (mi banánt, pogácsákat, ropit, energia szeletet és gélt fogyasztottunk a bringán, sótablettát és magnéziumot, illetve az innivaló sima víz és izotóniás víz volt). A bicikli depó már nyitva volt, így bedepóztunk a bringával és a cserecuccainkkal, amibe az úszás után átöltözünk és mehettünk is a tóhoz! Remegtem a félelemtől és az izgalomtól egyben és már arra vártam, hogy dördüljön az ágyú és induljunk. De előtte egy picit bemelegítettünk. A víz nagyon kellemes volt és a légzéssel sem volt problémám. Megkerestem Attilát és bejelentkeztünk a versenyzőzónába.
Három lépcsőben indultak az egyéni versenyzők (kb. 450-en). Az első turnusban a legjobbak, a második turnusban azok, akik már megcsinálták legalább egyszer ezt a távot, és végül mi, az első bálozók! Három körös volt, körönként kb. 1300 méter. Másfél percenként indítottak minket, üvöltött a Vangelis: A paradicsom meghódítása című dal, a speaker és dördült az ágyú! Először, másodjára és jöttünk mi! Óra bekapcs, szemüveg a szemen és sétáltunk a víz felé, majd a vízbe térdig, derékig és jöhetett az úszás! Még hallottam a Hajrá Anya, hajrá Apa!, Gyerünk, ügyesek lesztek! kiáltásokat a gyerekeinktől, a biztató szavakat a barátoktól, ismerősöktől, csapattársaktól, akik váltóban indultak (az ő rajtjuk utánunk 1 óra 20 perccel volt). Ezután már csak magamra figyeltem! A körök között ittam pár korty izot és pár korty vizet, majd rohanás vissza a vízbe és jöhetett a következő kör. Kapaszkodjatok! Életem eddigi legélvezetesebb úszása volt! Nem akartam elhinni, hogy nincs szorongás, mellkasfeszítés, légszomj, csak úsztam, úsztam (természetesen mellen), és néztem a legközelebbi bóját, majd elhaladva mellette a következőt. Mivel néha kicsit nagyobb ívben kerültem őket, az órám a végén 4054 méter úszást mutatott. Az időm pedig 1:45.43 lett, amivel nagyjából számoltam is, hisz mellben úsztam végig! Amin viszont nagyon meglepődtem, hogy egész sok embert sikerült leelőznöm így is, és korosztályomban (6-an indultunk) 3. helyen jöttem ki a vízből, amit a kerékpár 120 kilométeréig sikerült is tartanom.
Gyors átöltözés biciklisruhába, bringafelvétel, még egy "ügyes vagy, vigyázz magadra, szeretünk Anya" útravaló a gyerekektől és elindult a 180 kilométeres bringa. Egy nagy körből (92 km) és 3 kisebb körből (kb. 29,4 km/kör) tevődött össze. A nagy kör Gyékényestől, kerülőúton Nagyatádig vezetett, a kiskörök már ott helyben Segesd-Nagyatád között voltak.
A nagykör egész jó volt, bár sunyi emelkedők és szembeszél tarkította az utat, de ott még a vágyott és az edzések alapján várt átlag kilométer/órát tudtam tartani. Az út minősége is egész jó volt, két helyen kellett óvatosabban menni és kátyúkat kerülgetni, hogy ne kelljen nekiállni gumit cserélni! A hőmérséklet is itt még elviselhető volt, főleg az első felében, mivel az úszásból a haj vizes volt és én nem is törölköztem meg, így külső hűtést is kaptam, de azért a végén már ütött rendesen a meleg! Forgalomban tekertünk, de egész jó volt az eligazítás a szervezők részéről. Azért ez nem mondható el minden autósra, hiába voltak figyelmeztető táblák hogy verseny van, óvatosan közlekedjenek, ezt nem mindenki érezte úgy, hogy be kell tartania! És mivel a bojozás a hosszú távú versenynél tilos, az előzés egy-egy esetnél elég meredek volt az autók miatt.
A kiskörökre beérve jött az első olyan frissítő, ahol barátok és Bogi is segítettek. Itt ismét lelocsoltam magam tetőtől-talpig hideg vízzel, jeget tettem a sisakon található résekbe, sótabletta, sós paradicsom, ittam bőven és jöhetett az első kiskör! Meglepődtem! Folyamatosan azt éreztem, le akar szedni a szél a bringáról, de nem az a jól első szelecske, inkább az a "most ég le az arcom" érzés öntött el, amikor kaptam folyamatosan, alulról az útról is. Az út minőségét is ki kell emelnem, sajnos ez a rész nagyon rossz volt, főleg visszafelé, mielőtt beértünk Nagyatádra, kátyúk és összetoldozott beton lapok váltogatták egymást, amit kikerülni is nagyon nehéz volt. A hőmérséklet ekkor elérte a 38 fokot! Olvadtunk rendesen! Beérve, indultam a második körre, ahol sajnos kimaradt egy frissítésem, így a biciklin lévő meleg vizeket és a vázon lévő elemozsiát osztottam be. Nagyjából 20 kilométerre volt a következő frissítőpont. Locsolni a meleg vízzel nem tudtam magam, meg inkább tartogattam belső hidratálásra, így ott elfogytam egy kis időre. Kétszer meg kellett állnom összeszedni magam, kicsit nyújtogattam, majd erőt vettem magamon és újra útnak indultam! Itt szeretném kiemelni azt a mérhetetlen figyelmet, sportszerűséget ami a versenyzők között van! Aki elment mellettem ez idő alatt, szinte mindenki megkérdezte, hogy minden rendben van-e, vagy egy hajrával biztattak a folytatásra!
Azt szokták mondani a nagyok, hogy a frissítés a negyedik sportága a triatlonnak ekkora távoknál! Ezt csak megerősíteni tudom! Végig nagyon figyeltem, hogy 20 percenként a megfelelő szénhidrát- és folyadékbevétel meglegyen, valamint az ásványi anyagok pótlásra kerüljenek és a külső hidratálás is (locsolás formájában) megtörténjen. Ez az egy kimaradás (és valószínűleg a hatalmas hőség is hozzátett), elég volt ahhoz hogy visszaessen a teljesítményem! Nálam ez volt a verseny alatt a mélypont, ahol az agyam azon részét is be kellett kapcsolni, ahol kizárom az aktuális állapotokat és igyekszem visszakapaszkodni egy olyan szintre, ahol folytatni tudom! Elindultam, de a tempóm lassult és az izmaim sem úgy működtek, ahogy én azt szerettem volna! Mérlegelnem kellett! Volt még körülbelül 50 kilométer a bicikliből, ami után még várt 42,2 kilométer futás! Vagy erőltetem tovább a nagytányért és a lábaimat és esetleg a futásra elfogyok teljesen, a sok hónapos edzést kukába dobva, vagy visszaváltok kistányérra és pörgetek lazábban, esélyt adva ezzel a célbaérésnek! Na, melyiket választottam? Hát persze, hogy a másodikat!
És itt csúsztam le a harmadikról először a negyedik helyre, majd a bringa végére az ötödikre, amit a futáson tartani tudtam! De mivel nem az időeredmény, hanem a teljesítés volt a cél, úgy érzem, így utólag is, hogy jó döntést hoztam! Jövőre pótolom! A bicikliből beérve a depóba, ismét egy átöltözés következett és indulhatott a maraton, ami 8 darab 5,2 kilométeres körből állt!
A depóban átöltöztem, megettem egy zselét, ittam bőségesen vizet rá és indulhatott a maraton! Fogalmam nem volt, hogy fog menni (a bicikli eléggé megviselte a lábaimat), vagy hogy egyáltalán menni fog-e, hisz 28 kilométer volt az eddigi leghosszabb futásom, az is pihent állapotból, és itt azért volt már bennem 4 kilométer úszás, meg 180 kilométer bringa. Elindultak az első futólépések, mentek a méterek, elhaladva a csapatsátor előtt hatalmas biztatófröccsöt kaptam, ami plusz lendületet adott és haladtam, vittek a lábaim. Volt egy átbeszélt tempó-pulzus kombó meghatározás, ehhez próbáltam tartani magam, a pulzus teljesen rendben volt, de valahogy gyorsabb volt a tempó a kiírtnál az óra szerint (érzésre viszont lassúbbnak tűnt), figyeltem, hogy lassuljak egy kicsit, hisz sok volt még hátra. Körülbelül egy kilométer után meghallottam Bence (az edzőm) és Janka hangját az út széléről, majd őket is megpillantottam, jeget adtak, vízzel kínáltak, Bence futott mellettem egy kis ideig, adta az instrukciókat, meg a lelki erőt. Ilyen támogatás után megfordulhat az ember fejében, hogy ezt nem fogja tudni végigcsinálni? Hát nem!
Igyekeztem kocogni az egyik frissítő ponttól a másikig (nem esett nehezemre), ott az ivás miatt megálltam 1-2 másodpercre, hogy ne az orromba landoljon a víz és kocogtam tovább! Minden körnél a hosszabb megállás a csapatsátornál volt, ahol külön kaptam, amire épp szükség volt a "Tünde, Boglárka, Barbara" csapattól és tanácsokat, szurkolást a többiektől, így jöhetett a következő kör. Néha meg kellett látogatni a mellékhelyiséget is, ez is vitte az időt, de pozitívum, hogy nagyobb erőre kaptam a megkönnyebbülés és a pihenés miatt a következő körre. Az első 6 kör nagyjából úgy ment ahogy az első, viszont a tempó lassulásával, de a futómozgást megtartva. Ott már nagyon éreztem a lábaimat és pulzusilag hiába voltam rendben, a lábaim egyre kevésbé engedelmeskedtek. Itt nagyjából már 8 perc/kilométerre lassultam (az első kör még 6.30-6.40 körül átlaggal volt) és baromira éreztem a lábaim, ahogy nehezednek és ólomsúllyá alakulnak át, ezért megnéztem a gyorsgyaloglást milyen tempóval tudom abszolválni: 9.05-9.25 között volt, de igy kevésbé éreztem a fáradságot a lábaimba, ezért ott úgy döntöttem, abban a körben kombinálom a kocogást a gyorsgyaloglással. A 7. kör végén, ráfordulva az utolsóra, olyan lelki löketet kaptam, ami semmihez nem hasonlítható! Végigfutott az agyamon az aznap, hogy mi és mennyi van mögöttem és igen, már csak ez az "icipici" 5,2 kilométer van előttem ahhoz, hogy amiért hónapokat edzettem, ami egy nagy álom volt számomra, beteljesüljön!
Az elejét kocogtam, a közepét gyorsgyalogoltam, a végét pedig mondhatom azt is, hogy futottam! Dolgozott bennem az adrenalin, tudtam hogy pár száz méter választ már csak el attól hogy célba érjek és kimondják, ami szinte elképzelhetetlen volt számomra: "Fera-Both Csilla, Ironman!" A csapatsátornál ismét hatalmas ováció, a gyerekeimnek megragadtam a kezüket, és csak futottunk, közben Bogi megkérdezte "Anya, hogy tudsz még mindig ilyen gyorsan futni, ez nekem is fáj", erre a válaszom az volt "ezt már a szívem irányítja!" A boldogságom pedig határtalan volt!
eXtremeMan Nagyatád 2021
eredmények
nő
29. Fera-Both Csilla 15:32:55 mp (úszás: 1:45:43, depó1: 8:11, kerékpározás: 7:54:49, depó2: 10:26, futás: 5:33:47 - korosztályos 5.)
férfi
165. Fera Attila 13:03:13 mp (úszás: 1:27:47, depó1: 7:11, kerékpározás: 6:31:06, depó2: 11:48, futás: 4:45:22 - 19.)
Gratulálunk!